A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házi csoport. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házi csoport. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 12., szombat

AZ ÚRHOZ KÖZELEDJETEK - NE FELEKEZETET ÉPÍTSETEK

Jézus azt mondta, hogy elérkezett az Isten országa, vagyis itt, ma, minden Földön élő ember számára megnyílt az ajtó Ő rajta keresztül közvetlenül a Mennybe való belépésre. Ehhez nem kell megvárnunk a földi életből való kiköltözés pillanatát, hanem a szellemünkben már most, e világi létünk során átélhetjük ezt a csodát. Arra buzdított, hogy térjünk rá (térjünk meg) a hitnek erre az útjára, amely az Ő testének önfeláldozásán keresztül közvetlenül bevezet minket az Atya örök királyságába, a Magasságba, vagyis a vallási szertartások időszakának végét jelző kárpit mögé, az örökkévaló élet világába.
Nincs üdvözítő egyház, nincs üdvözítő felekezet Jézus Krisztus személye és alázattal véghezvitt lemondása, áldozathozatala helyett, amely kiválthatná az egyén közvetlen, személyes közeledését Istenhez kizárólag a Fiún keresztül. Sőt, a Zsidó13;13 szerint ki kell mennünk a felekezetek szokásainak, ceremóniáinak a táborán kívülre ahhoz, hogy a közvetlen találkozást Istennel megéljük. A számunkra elérhető egyedüli hiteles kép Istenről az Ő megtestesült Fia, akit ma csak a Szent Szellem tud a szívünk elé rajzolni. Annak képe tehát a szellemünkben jön létre, nem festményeken vagy szobrokon keresztül válik láthatóvá a számunkra. Vagyis nem tárgyi eszközökön, ábrázolásokon és nem egyházi tanokon keresztül ragadható meg számunkra, hanem egyedül a Szent Szellem által közvetített evangélium rajzolatán keresztül, amelyet ha beengedünk és táplálkozunk vele, akkor belénk metszi, bensőnkbe vési az Ő fantasztikus természetét, karakterét, ábrázatát – különös tekintettel az Ő alázatára, jóindulatára vonatkozóan, amely testet öltött a Fiúban, aki az Istennek adománya és jótéteménye mindannyiunk számára. Az Ő szellemi rajzolatán keresztül pecsételi meg Isten a mi bensőnket, hogy szívünkben hordozzuk lenyomatát, és Ő rá nézve változzunk el az Ő hasonlatosságára, legyünk új emberré, váljunk Krisztusivá – azaz kereszténnyé.
Illés tüze, amely a földi dimenzió kárpitján, az államegyházi szervezetek világán túlról, a mennyből szállt alá, a keresztről való beszéd isteni bolondságából származó isteni erőnek a tüze volt. Vagyis a világ és annak vallásai által gyalázott, alázatában és az ellene vétkezők iránti jóakaratának a szolgálatában a kínhalála végső pillanatáig kitartó Megváltóé. Mert az Istennek erőtlensége erősebb minden isteni alázatot nélkülöző vallási igyekezetnek az emberi szervezetté átváltozott hamis istenképénél, bálványképénél.
A Fiú, a Krisztus lemondott a Magasságban birtokolt isteni életminőségről, a halhatatlanságról, a romolhatatlanságról, a hiánytalanságról és elismertségről. Emberré lett, halandóvá, romlandó testben, elviselve e földi lét során az ellene vétkezők megvetését, bántalmazását, úgy, hogy közben megmaradt a bántalmazóinak való szolgálat elvégzésében alázattal és nem hibáztatott senkit a neki fájdalmat okozók közül. Sőt, túl azon, hogy nem kívánta a neki kárt okozók kárát, vesztét, pusztulását, még jót kívánva számukra, jót is tett mindnyájukkal és önmagát adta adományul, ajándékul, mennyei életül és minden örök áldásul a számunkra.
Az Ő alázata lett mi nekünk az Ő testén szegekkel ütött sebeinek a nyílásán keresztül az egyetlen megnyílt ajtó és út, amelyen keresztül van bemenetelünk az Atyához. Egyedül Ő méltó arra, hogy mindenek uruknak ismerjék el és nevezzék Őt. Nem vihetünk semmit Isten elé Ő rajta kívül. Semmilyen vallási felekezeti liturgia és tan betartására nem hivatkozhatunk, és azzal nem dicsekedhetünk és az Atya világába be nem juthatunk.
Az Isten országába lépj be tehát közvetlenül Jézuson és áldozatán keresztül! Hagyd ott a felekezeti szabályok és normák farigcsálását, az e világi és egyházszervezeti karrier képmásait! Tedd, amit Mózes is tett! A Krisztus gyalázatáért hagyd el Egyiptom gazdagságát.
Az Isten országát eltakaró kárpit kettészakadt, az Út nyitva áll: Nyitott Hit!
Ezt hirdetjük Neked szeretettel itt a Biblia-körben, a Nyitott Hit Klubban 2 hetente:
Keddenként 18:00 – 19:00 óra között, VII. Dob u. 29.
Erzsébetvárosi Művelődési Ház – Kuckó

Az Egyház jövőjét illetően az alábbi bejegyzésben olvashatsz meggyőződésünkről:

Szeretettel:
Bakonyvári Szabolcs

Korábbi blog bejegyzéseket pedig az alábbi elérhetőségeken találsz:


2016. október 23., vasárnap

MERRE TOVÁBB EGYHÁZ?



Sokan kérdezik.
Az újjászületett kereszténység fordulóponthoz érkezett.
Egyre több hívő véli úgy, hogy a szervezett egyház keretei között idegen hangok szólnak hozzá, melyek nem a mennyei sátor örök életének a legelőjére vezérelnek, nem a Jó Pásztor hív általuk (Ján.10;1-5), hanem pusztán földi, e világi felekezet intézményeibe invitálnak.
A kárpiton túli, mennyei szint az egyházi szolgálatok leple alatt, a média szereplések hangos zajának felszíne mögött lassan eltűnik a karizmatikus gyülekezetekből. Pontosan ugyanúgy, ahogy azt Ezékiel próféta leírta, amikor látomásban látta az Úr dicsőségének eltávozását a Templomról. Fokozatosan, lépésről-lépésre.
Ahogy Illés bujdosásakor nem volt az Úr az erős szélben, úgy tűnik el ma az emberi érvényesülés rabságába esett egyházszervezetből. Ahogy nem volt a földindulásban sem, úgy tűnik el ma a saját vallási rendszerüket/felekezetüket/sátrukat hirdető tanítók szolgálatából. Ahogy nem volt a tűzben sem, úgy tűnik el ma minden klérusra és laikusokra szakadt nikolaita közösségből.
Az Úr újat cselekszik.
Az egyháztörténelmet végig kísérte az a jelenség, hogy Isten minden megnyilvánulására egy földi intézményesüléssel válaszolt. Templomokat hozott létre a mártírok sírjain. Szerzetesrendeket alapított egyes „szentek” nevében. Felekezeteket hozott létre a reformátorok tettein. Ezekből minden esetben egy Istentől eltávolodott, üres formalizmus jött létre.
Amikor Péter a Máté 17-ben leírt történetben meglátta a megdicsőült Jézus Krisztust és ennek hatására sátrat akart építeni neki (Mózesnek és Illésnek is), akkor az Atya az égből egyértelműen kijelentette az akaratát ezzel kapcsolatban, hogy: NEM!
Ahogyan a Názáreti Jézus azért jött el, hogy még a Mózesi Törvényen alapuló, de e világi sátor (vallási rendszer, felekezet) szolgálatának is véget vessen, ugyanúgy minden más vallás e világi sátorépítését és szolgálatát is elvesse, elutasítsa: Mert megnyitotta a Mennyet!
Nem építhetem sem a saját, sem más személy szolgálatának a földi sátrát: intézményesülését, felekezetté válását, az e világba történő integrálódását, világi értelemben vett sikerét. Isten azért adta az Ő Fiát, hogy kihívjon bennünket a világból. Nem azért, hogy az egyház, ill. egyes szolgálatok érdekeire, intézmények alapítására való hivatkozással vissza integrálódjunk ebbe a világba. Jézusnak a hívőkre vonatkozó szavai, miszerint ne ezen a világon gyűjtsünk kincseket, közösségi szinten ugyanúgy érvényesek. Az Egyháznak nem feladata a földi javak megszerzése és felhalmozása. Ez ellentétes Isten Igéjével, kötöttséget eredményez és zsákutcába vezet. Az Egyháznak nem lehet célja, sem módszere a világ szabályrendszerébe illeszkedő terjeszkedés, vagyis az intézményeken (iskolák, média, alapítványok, stb.) keresztül megvalósuló letelepedés, sátorépítés ebben a világban. „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük” (Zsidó13;14). Az Istenhez vezető út nem vezet egyetlen földi intézményen, felekezeten, sátron keresztül sem, egyedül a Názáreti Jézus Krisztus megáldozott testén keresztül, amit közvetlen, személyes hit által lehet megragadni és a világból, valamint az elvilágiasodott felekezetekből kivonulva, a pusztán áthaladva lehet azon csak járni. Mózesnek ki kellet jönni az egyiptomi típusú vallási rendszerből is, ugyanúgy, ahogy Ábrahámnak is a káldeus vallási közösség gyakorlatából.
Ma újra Exodus zajlik. Egy korábbi megújulási hullámnak át kell adnia a helyét egy másiknak. Ennek a másiknak még nem látható a formája és éppen ettől lesz az Úr számára használható. Ahogy Zakariás prófétálta a második templom felépülésekor: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel! Azt mondja a Seregeknek Ura” (Zak.4;6). Nem eddig megszokott módon, nem a világban befolyással bíró intézményeken keresztül, nem gazdasági eszközök által, nem bemerevedett felekezeti eljárások szerint.
Én elindultam ennek az Exodusnak az útján. Amikor megtértem, nem földi dimenzióért tértem meg. A mennyei haza, az örök város motivált. Úgy döntöttem, hogy nem fordulok vissza, megyek tovább. Így vagyunk ezzel már néhányan, akik számára az kezd körvonalazódni, hogy:
Kivonulunk a felekezeti sémákból és nem kívánunk a jövőben sem soha hivatalosan elfogadott, bejelentett vallási közösséggé válni, nem leszünk soha e világi felekezet – Az Úrért.
Vállaljuk ennek mindenkori társadalmi következményeit – az Úrért.
Találkozóink időzítését, sűrűségét, rendszerességét és lefolyását az Úr vezetése szerint folyamatosan alakítjuk – az Úrért.
Amennyiben találkozóinkon a létszám rendszeresen 30 fő körül mozog, tovább osztódunk, és hálózatszerűen éljük meg a közösséget egymással – az Úrért.
Találkozóink helyszínéül nem kívánunk egyházi tulajdonú ingatlant szerezni, hanem kisebb, alacsony költségű bérleményeket veszünk igénybe, amely csökkenti a kiszolgáltatottságot és az anyagi terheket. Szükség esetén magán tulajdonainkat tudjuk átadni erre a célra – az Úrért.
Nem hozunk létre hivatalos intézményeket, nem szerzünk, és nem halmozunk fel „egyházi” javakat – az Úrért.
Egyenlőre, ennyit látunk abból, ami előttünk van a földi dimenzióban, de nem erre fókuszálunk, hanem Arra, aki útnyitóul már bement oda, ahova mi is tartunk és ahol szellemünkben már bent tartózkodunk, az Atya királyságába.
Ha érdeklünk, megtalálsz bennünket:
Biblia Kör
Bakonyvári Szabolcs
bakonyvari.sz@gmail.com

2016. október 2., vasárnap

ELJÖTT AZ IDŐ ...



Eljött az idő, 30 év közös út után. Leszállok egy hajóról, amely már nem vihet tovább és én sem húzhatom árbócain a vitorlát. Elhagyom a Hit Gyülekezetét, annak szervezetét, felekezetét.
Indokaim egy része megtalálható a 3 korábbi blog bejegyzésemben. Ezért ezeket itt tovább nem részletezem. A lelkiismeretem, a Biblia ismeretem és a Krisztussal való személyes közösségem alapján hoztam meg ezt a döntésem, és az a meggyőződésem, hogy ez a hajó jelenleg rossz irányba halad. A folyamat nem ma kezdődött, mára viszont úgy tűnik, hogy a hajóért történő minden jó szándékom és igyekezetem előtt is lezárultak a csatornák.
A közös továbbhaladás előtt nem az képez akadályt, hogy egy közösségben vannak hiányosságok, vagy hibák. Hol nincsenek? A hibák téves mechanizmusokká intézményesülése, „megszentelése”, dogmákká fejlődése viszont már komoly gát.
Egy vezető tekintélyének valós értékeken kell alapulnia, amik az utóbbi évek nyilvánosság előtt elhangzott sorozatos csúsztatásai miatt erősen devalválódtak.
A Hit Gyülekezete, ill. annak vezetője által folyamatosan gyártott ellenségképek mögül egyre gyakrabban bukkannak elő ártatlan arcok.
A létszámnövekedéssel, intézményesüléssel együtt megszűntek a személyes kapcsolatoknak, hiteles bizonyságoknak korábban teret adó budapesti házi csoportok, kis közösségek, visszaszorulnak az építő jellegű személyes kapcsolatok.
A lelkészi szolgálatot betöltőkkel aláíratott hűségnyilatkozat felváltotta a megtérés és újjászületés által megalapozott Isten iránti elkötelezettséget. Helyébe egy ember és egy szervezet iránti lojalitást állított.
Az igehirdetés elsőbbségét felváltotta a Vidám Vasárnap talk-show – ja, az aktuálpolitika, és a gyűjtés.
A 80-as évek végén a gyülekezet által még elutasított és kimondottan károsnak ítélt „elektronikus egyház” (ld. pl. Jim Bakker, Jimmy Swaggart botrány. stb.) mára elsődleges tere lett a gyülekezet „működésének”.
A nemzetközi szintű karizmatikus vezetőknek a Római Pápával való együttműködését a 90-es években még elutasító pásztorunk ma ünnepelve üdvözli Kenneth Copeland és más újjászületett egyházfők behódolását a katolikus egyház főméltósága előtt.
Az intézményesülés során beépült emberi, szervezeti normák, szabályok mára már erőteljesen felülírják, elerőtlenítik különösen a testvéri kapcsolatok vonatkozásában Isten parancsolatát (Máté15).
Ezek csak szemelvényszerű felsorolások, kiegészítései korábbi blog bejegyzéseimnek, nem kívánok részletesebben elmélyedni most a távozásom okaiban.
Annyit fűzök még hozzá talán, hogy mind a 3 megelőző blog iratomat elküldtem legelőször Németh Sándornak, Morvay Péternek, Surjányi Csabának, a Hit Gyülekezete központi irodájának, a Vidám Vasárnapnak és a gyülekezetből általam ismert érettebb keresztényeknek. Ezen kívül a gyülekezetből már ugyan eltávozott, de mégis érintett néhány személynek és facebook-os kapcsolatomnak. Semmit nem írtam, tettem titokban, valakinek a háta mögött. Az írásaimat nem küldtem el sem világiaknak, sem sajtónak.
Amit a távozásommal kapcsolatban még mondani akarok, az inkább az, hogy senkinek a személye felé a gyülekezetben nincs bennem neheztelés, vagy rosszindulat. Az írásaimat, blog jegyzeteimet is az Egyház hajójának a segítése motiválta. Ha bárki úgy érzi, hogy szeretne ezzel kapcsolatban érdeklődni nálam, akkor tegye bátran, nyitott vagyok mindenkinek a jóhiszemű megkeresése irányában.
Írj nekem a bakonyvari.sz@gmail.com címre, ill. megtalálható vagyok a kb. 3-4 éve a HGY-től függetlenül működő keresztény kis csoportban Budapesten: http://nyitotthit.blogspot.hu/ .
Mintegy utóiratként hadd adjam még hírül ezen a nevezetes napon, hogy nem veszek részt ma ebben a népszavazásnak csúfolt bohózatban, vagyis azt támogatom, hogy ne legyen érvényes.
Az Európai Uniót a 2. világháború után azért hozták létre, hogy a nemzetek végre ne háborúval akarják rendezni érdekellentéteiket, hanem párbeszéddel. Ha ez szétesik anélkül, hogy kész lenne helyette egy igazoltan jobb együttműködési rendszer, akkor a párbeszéd helyett marad a káosz, és ismét marad az erő, az erőszak, a nacionalizmus és a háború. Ezzel játszik ma az, aki a hangulatkeltés, a demokratikus intézményrendszer lejáratása mellett kampányol. Orbán Viktor azért meri ezt megtenni, mert tudja, hogy az Uniónak ma semmilyen jogi eszköze nincs arra, hogy őt kitegye. Vagyis bármeddig elmehet az uszításban. Ellenségkép nélkül pedig összeomlik a rendszere.
Visszatérve: Én most egy felekezet földi hajójáról leszálltam. A Krisztus bárkáján, a vele való azonosulás Mennybe vezető hajóján haladok tovább. Nem felekezetek üdvözítenek, Akiben bízom, az visz engem tovább. Nincs más megváltó, csak Jézus Krisztus és Ő az egyetlen út az Atyához.
Írta:                                                                            Budapest, 2016.10.02.
Bakonyvári Szabolcs